Azt hittem, így 8 hónap után már nincs olyan kaja, ami egy brit irodai etetőbe belopakodva ki tudná nálam verni a biztosítékot, ám most két egymásutáni nap is rácáfolt. Ma örömmel nyugtáztam, hogy a szakácsot annyira meghathatta a mút pénteki gratulációm a szivárványos pisztránghoz, hogy ma is az az egyik választható étek, azt is választottam és előre örvendeztem, hogy juhé, puliszka van mellé. Nos nem puliszka volt de rém közel jártam a kiköpéshez, pedig ilyet már rég nem tettem. Kóstolás alapján valami krumpli alapú dolog lehetett, amibe belefőztek egy kis romlott uborkát meg mégvalamit ami hason kúszott ki a tengerből, ám sajnalatosan felbomlott a parton már pár nappal ezelőtt.

Erről eszembe jutott a tegnapi trauma: a képen látható cucc, ami sajna az egyetlen vegetáriánus opció volt, ezért 2x tértem hozzá vissza bizonytalanul, a felszolgálót kérdezgettem, hogy ő kóstolta-e de ő csak elnéző mosollyal ingatta a fejét, hogy ne nézzem már hülyének.  De közreadom, hátha valaki gasztro-beütésű egyed meg tudja magyarázni, hogy mit kellett volna éreznem. (Mint Kukorica Jancsinak a sárga huszárnadrágban.)

Nos: a legalsó réteg csíráztatott búza (vagy valami) volt megfőzve, de eléggé al dente. arra helyezték el a színes leveleket. A salátaféléket a madárbegytől a rukoláig tűrhetően beazonosítottam, de volt közte néhány hosszú lilás-zöld is (a mágia színe?), hosszú szárú, fordos szélű, amit nem lehetett elrágni. Megpróbáltam többször, de nem és nem. Tán ha copfot fonok és húzogatom, mint a Diótörő. A következő réteg a főattrakció, amiről elnevezték: a Chegworth Valley Pumpkin, gondolom, ez valami előkelő sütőtök lehet, ami nem is lett volna rossz, ha nem héjastól vágják bele. Volt még benne lilahagyma lekvár, ami majdnem az volt, de azért mégsem a lekvárságig dinsztelve (bár jó hír, hogy itt a lila hagymát hívják épeszűen red onionnak, mint otthon), valamint a tetejére szórva két jó nagykanálnyi gránátalma és félmaréknyi tökmag. Ez utóbbi természetesen héjastól.

Kérek mindenkit, akinek van valami elképzelése arról, mire gondol olyankor egy szakács, amikor ezt megtervezi vagy összerakja, ne hezitáljon megosztani velem, mert nyugtalanít, hogy ennyire nem értem az emberi lelket!